Kapcsolj ki!, azaz relaxáció az irodában
Bár a munkahelyünkre nem szórakozni járunk, mégis lényeges, hogy napközben olykor tudjunk lazítani. Nem, nem lógni, hanem kilépni a mókuskerékből és kikapcsolni néhány percre.
A jó főnök tisztában van azzal, hogy a boldog és kiegyensúlyozott munkaerő a jó munkaerő. Az, aki reggeltől estig stresszben él, aki szusszanni sem tud a napi teendői közben, kevésbé lesz produktív, és a hibázási lehetőségek is megnőnek nála. Egy ideális világban minden munkahely gondoskodna arról, hogy az alkalmazottai egy kis időt magukra is tudjanak szánni.
Mind olvastunk már arról, hogy nagy világcégek külön helyiségeket rendeznek be erre a célra, de nem kell ahhoz egy zsák pénz, csupán egy kis odafigyelés és kreativitás, hogy mi is kövessük a példájukat.
Ha van az irodában elég helyünk, akkor válasszunk le egy csendesebb sarkot, szeparáljuk el a nyüzsgéstől, az irodai eszközök monoton zajától, a telefonoktól, és alakítsuk ki benne a nyugalom szigetét. Egy kényelmes kanapé, néhány díszpárna, lábtartó zsámoly, nyugtató színek, és aki ide betér, máris átadhatja magát a relaxálásnak. Biztosak lehetünk benne, hogy a munkatársaink jó hasznát veszik majd egy kemény tárgyalás, vagy egy húzós megbeszélés után.
Ha elég nyitott szelleműek vagyunk, akkor játékosra is vehetjük a figurát: egy pingpongasztal az előtérbe, esetleg egy csocsó az egyik sarokba, vagy darts a falra, és kezdődhet az összecsapás! Tudvalévő ugyanis, hogy a szellemi tevékenységet fizikaival lehet leginkább kipihenni, és ezek a közkedvelt eszközök éppen megfelelnek a célnak.
Igazi élménnyé tehetjük a munkahelyi kávézást, és valódi kávéházi hangulatot varázsolhatunk egy bárpulttal, néhány bárszékkel és egy félprofi kávégéppel, így a napi koffeinadag bevitele valóban kiszakít bennünket a taposómalomból.
Haladók egy zöld szőnyeggel és néhány nyugággyal füves strandot varázsolhatnak az iroda sarkába, ahol ebédidőben akár piknikezni is lehet.
Csupán néhány példát mutattunk arra, hogyan lehet egy munkahelyen a relaxáláshoz ideális helyeket kialakítani, a lehetőségeknek csak a képzelet, no meg persze az anyagiak szabnak határt.